forrás: a MÍSZ - Történelmi Íjász Szakág facebook oldaláról.

(Lovász Richárd)

A bajnokság utáni napokban két Országos Bajnokot kértünk fel, hogy készítsenek egy rövid beszámolót.

Dózsa Alexandra „Napsugár” - Távcéllövő Országos Bajnok beszámolója:

​Felkérést kaptam egy “rövid” beszámolóra az I. Távcéllövő OB-ról. Na de hát azt sem tudom, hogy hol is kezdjem...
 
Talán valahol az elején, amikor először kiírta Lovász Tomi a Facebookra a “Mesteríjász” címről szóló leírást, azon gondolkoztam, hogy normális ez? Hát alig lesz valaki, aki ezt teljesítheti. A szabadtéri meg a terem OB szerintem teljesíthető I. osztályra, az, aki rendszeresen jár versenyekre simán meg tudja lőni, Na de távcéllövőt? Na azt, na azt nem hinném.
Majd úgy voltam vele, hogy inkább hagyjuk is, mert még 30m-re is problémás a pontos lövés.
Aztán jött a terem OB, ahol meglett az I. osztály, na akkor azért beindult bennem valami. Ááá, azért mekkora királyság lenne, ha mégiscsak sikerülne.
Aztán jött a próbaverseny, gondoltam kipróbálom azért, hogy felmérjem mi is ez valójában (teszem hozzá előtte 40m-től messzebb sosem lőttem). Bevallom őszintén, hogy féltem mi lesz majd, vajon eltalálok-e 100m-ig? És kicsit szitkozódtam is, hogy miért is kellett ezt kitalálni. A verseny vége után meg az lett a véleményem, hogy miért csak most találták ki ezt….hát ez iszonyat jó buli ;)
Varázsa van, amikor a vessződ repül a levegőben és te meg csak figyeled hogyan halad a cél felé, egyszerűen varázslata van ennek. Én abban a pillanatban örök szerelmesévé váltam ennek a versenyszámnak.
Sajnos a következő versenyre nem jutottam el, de volt az OB előtt Tatán egy verseny, na ott olyan csúnyán lebőgtem, hogy kb. azon gondolkoztam, hogy nekivágjak-e egyáltalán az OB-nak…
Majd aztán olyannyira felhergelt, hogy ennyire nem ment, hogy lementem az OB előtt pénteken Kunszentmiklósra, ahol tudtam egy-két órányit gyakorolni. A Nyílegyenes íjászai egytől egyig azon voltak, milyen tanácsokat adhat nekem. Hihetetlen jó érzés volt az a barátias hangulat és az a segítőkészség :)
Az OB napján dög meleg volt. Valóban embert próbáló. Olyan sokan nem voltunk, azt be kell látni, de azért a nagy nevek közül elég sokan megtisztelték a versenyt.
Nekem iszonyatosan kezdődött, 40 és 60m megvakultam, már majdnem a sírás kerülgetett. De aztán érdekes módon a soha nem gyakorolt 80-100-120m-es távok feküdtek nekem. A végére 244 pontom lett, ami 1 ponttal a II. osztály alsó határa alatt van. 34,7%...így elsőnek úgy tűnhet, hogy ez ló...sz. :D De erre csak annyit mondok, menj oda és lődd utánam. :)
Ha belegondolok, 71 pont kellett volna még az I. osztályhoz. Ha ezek után belegondolunk, hogy a 280 max (körönként 70) pontból, amit oda vissza a 40-60m-n begyűjthetek, csupán 52 pontot szedtem össze, akkor ez simán meg lehetett volna, ha a “közeli” célokat jobban meglövöm. Na de ez a sok ha…. az íjászatban sokat nem ér.
Egy valamit pont ezért le kell szögezni. A távcéllövő verseny által nem olyan könnyen elérhetővé, de annál nagyobb eszmei értékké vált számomra a Mesteríjász cím. Talán nem is baj, hogy nem első próbálkozásra lett meg, hanem küzdeni kell érte.
Amit viszont nagyon remélek, hogy egyre többen jönnek majd és próbálják ki magukat. Ha valaki ez ellen a verseny ellen volt, az én vagyok. És ha valaki szerelmesedett bele bármibe is első látásra, az tudja, mit jelent az, hogy meglátni és megszeretni. Na ezt tette velem ez a verseny.
Számomra ez valami más. Valami iszonyatos varázslat övezi ezt a féle lövészetet. Nem a megszokott találjuk el a katonát téma. Ezt nem lehet leírni, ezt el kell jönni, és ki kell próbálni. Csakis azután alkoss véleményt. :)
Kérték, hogy mondjam el, szerintem van-e esélyem meglőni az I. osztályt! A válasz: Nanááá, hogy van!!!! ;) A kérdés csak az, hogy lesz-e lehetőség gyakorolni. Ezért személy szerint nagyon remélem, hogy lesz majd jövőre is próbaverseny vagy rendes, mindegy minek nevezzük. Mert egy dolgot be kell látni, aki nem a Nyílegyeneshez tartozik vagy nem él a puszta kellős közepén, annak nehéz dolga van. Akik tudnak gyakorolni, azoknak persze hatalmas előnyük van, mi normál nagyvárosi halandók mellett. De ez engem nem igazán érdekel, csak jó lenne, ha én is lövöldözhetnék a messziségbe, ha úgy tartja kedvem. ;)
De ha majd elterjed, és az emberek ráéreznek az ízére, na akkor lesz ez igazán nagy buli. De most egyelőre sokan vannak úgy, mint én a kezdetekben,... hogy ki találta ki és mi a f...ért találta ki.
 
De higgyétek el nekem, megéri kipróbálni.
 
Sőt azt is megkockáztatom, hogy a Tradis versenyeket kerülő precíziós 3D, Terep illetve Pályaíjász versenyek kedvelői is kihívást és örömüket lelnék ebben!
 
Aki meg a Mesteríjász címre hajt, az meg kezdjen el gyakorolni, mert ingyen nem adják a címet. De számomra végre lett egy új cél ezzel. Már nem az a fontos, hogy hányadik vagyok, hanem az, hogy meglőjem az I. osztályt, és szerintem pont ez az út az, ami a tradis íjászokat is terelni fogja a helyes technika felé. ;)
 
Na de lassan befejezem a “rövid” mondandómat, s csak annyit üzennék minden egyes tradis íjásznak így utolsó mondatként, hogy jövőre gyere el és éld át te is ezt a varázst. Ígérem, hogy nem bánod meg. :)

Hegedűs Károly - Mesteríjász, Távcéllövő Országos Bajnok beszámolója:

Első ízben, a Nyílegyenes I.C. pályáján találkoztam először a táv-céllövéssel. Gondoltam miért is ne próbálnám ki... Igaz a verseny előtt eltört a kézfejem, de ez nem tartott vissza és gipszes kézzel csaltam mosolyt mások arcára. :) Nem is rossz eredménnyel. Ekkor szerettem bele ebbe a műfajba, még ha ritkán is hódolok ennek a szenvedélynek.
Én úgy gondolom, hogy az íjászat minden szakágát ki kell próbálni, még ha idegen is. Minden egyes szakág segíti az íjászt a fejlődésben, Az a véleményem, hogy sokan ott hibáznak, hogy nem mernek, nem akarnak, vagy csak lusták tanulni más íjtípus használóitól. Erre legjobb példa volt a versenyetek, ahol adott volt x darab kilőhető vessző 3 perc alatt. Akárcsak egy pálya íjászat, váltakozó céllal. Egy "olimpiai íjász" kihasználta volna az időt, koncentrált volna, visszaengedett volna, ha kell. Betartva a lövésciklusi fázisokat. Ezzel ellenben szombaton, ahogy eldördült a rajtágyú, majd mindenki eszeveszett lövésbe kezdett, 7 vessző fél perc alatt kis is suhant. Utána persze sokan csóválták a fejüket, mondván, "de kár volt így sietni". Merjünk tanulni, nekem ez a véleményem.
Az első OB- t nagyon vártam. Szerettem volna a Mesteríjász címet kiérdemelni.  Általában a félkészülésem a vessző válogatással kezdődik és talán a legjobban, erre készülök. Sokkal több időt töltök vele, mint magával az adott versenyre való készüléssel.  Nagy távon szelektálom első ízben, ez kb. 150 méter. Ha 3-4 m2 belül lövöm őket, akkor megfelelő. Aztán lehozom 70 méterre és aztán 30-ra. Ez most is így történt. A távlövésben, mint mindenben nagyon figyelni kell a húzáshossz folyamatos fenntartására, a feszültség szinten tartásra. 70 méteren, 1 cm vissza engedés kb. 70 cm vesszőesést eredményez. (a szerk.: fonterő és húzáshossztól függ) Ezen felül, ami szintén lényeges, az "után követés".
Ezeket szem előtt tartva, szoktam edzeni, teljes figyelemmel. Nem nézem, ki néz, ki mit lő, mit mondanak. Mikor íjat ragadok, semmi másra nem gondolok, csak, hogy eltalálom a célt, benne látom a vesszőmet. Ilyenkor elszáll minden gondom, nem gondolkozom a munkán, nincs semmi más csak az íj és én. Koncentráltan edzek. Ez nagyon fontos, nincs össznépi lövöldözés egy felkészülés során. Ha edzésen nem figyel oda az ember, akkor versenyen sem fog. Tehát csak koncentráltan. :) Ez most is így történt. Kétszer lőttem le a pályát gyakorlás képen. Már első ízben sikerült 500 pont fölé lőnöm. Második alkalommal is közel voltam ehhez a ponthoz.  Ezzel a lendülettel indultam az OB-ra.
A nagy meleg meglepett, viszont nagyon pozitív volt a pára kapu látványa, ami remek ötlet volt. Remek érzéssel töltött el a sorra érkező ismerős arc felbukkanása, és egyre jobb lett a kedvem. Mosolyba burkoltam amúgy is fura UFO fejem. :) Legfőképpen Solymosi kollégának örültem, akivel rég nem találkoztam és nagyon jó volt vele hosszasan beszélni. Neki szintén hasonló meglátásai vannak, mint nekem, ami az íjászatot illeti. Köszönöm neki a beszélgetést!
Nagyon tetszett a megrendezett verseny. Szerintem mindenkinek ki kell próbálnia magát ebben a szakágban. A célok kialakítása teljesíthető volt, se kisebb sem nagyobb célra nem volt szűkség. Úgy vélem, az 1 osztály teljesíthető sok íjász számára, legfeljebb csak egy kis önuralom kell és máris meg lesz. A szikes talaj engem is megtréfált, és sokszor elmondtam, hogy "nem tudok 5-öst lőni" bizonyos távokon, mert a vesszőm tovapattan. Így aztán nem volt vitás el kellett találnom. :)
A mesteríjász fokozat... No igen, ez egy elismerés az elért eredmények után. A kitartást és a megbecsülést szimbolizálja számomra. Nem érzem magam mesteríjásznak, inkább csak szerencsésen lövök. :)

Szeretem ezt a sportot, szeretem az íjászokat, ezt a remek közösséget.

Az eddigi beszámolókat megtartottuk. Ezért néhány bejegyzésnek a dátuma azonos.

​Óriási sikerrel zárult az Országos Távcéllövő Tesztverseny. Köszönhető ez a remek szervezésnek és a jó hangulatú, kulturált versenyzőknek. Az időjárás mondhatni tökéletes volt. Napsütéses nyári nap enyhe szellőcskével. A pálya jól bejárható a célok jól láthatóak voltak. Árnyék 3 méterre a lővonaltól, íjtartó állványok árnyékos helyen. Büfé, mosdó kb. 20 méterre a versenyzőktől. Az ebéd nagyon finom rántott hús vagy rántott sajt volt petrezselymes krumplival.

​A rendezvényt Hunyi Tamás a Nyílegyenes Íjász Club elnöke és Lovász Tamás a MISZ Történelmi Íjász Szakmai Bizottság elnöke nyitotta meg. Lovász Tamás elmondta, hogy a hazai versenyrendszer 3 részből fog állni. Terem Bajnokságból, Távcéllövő Bajnokságból és a normál szabadtéri bajnoki sorozatból. Jövőre bevezetésre kerül a Mesteríjász cím! Mesteríjász címet az kaphatja meg, aki 2 versenyévad alatt megszerzi mindhárom versenyfajta (Terem, Távcéllövő, és Szabadtéri) I. osztályú minősítését. A mesteríjász cím a birtokosának mindhárom Országos Bajnokságra ingyenes nevezést és automatikus bejutást biztosít. Az ez évi Egri OB már beleszámít a mesteríjász címért való küzdelembe!
 
A megnyitó után minden versenyző lelkesen vágott neki a megmérettetésnek. A szervezők szigorúak, határozottak és egyben engedékenyek is voltak. A verseny, tesztelés volta miatt az apróbb szabálytalanságokat nem büntették (ruházat, névvel ellátott vesszők), hanem felhívták a figyelmet arra, hogy az éles versenyeken mikre kell odafigyelni. 
 
A versenyzők nagyon kulturáltan viselkedtek betartva a szabályokat. Rendezett sorokban állva hajtották végre lövés sorozataikat, és türelmesen megvárták, hogy a vesszőhúzók és beírók befejezzék munkájukat. Ezért, a kinevezett Verseny Bírónak (Lovász Tamás NyÍC) nem is volt problémás esettel dolga.
 
Összefoglalva, nagyszerű, jó hangulatú, baleset és problémamentes versenyen vagyunk túl.

​forrás: ​http://szivargo.blogspot.hu/2016/06/a-lovasijasz-sokakat-meghatott.html)

Húj-Húj-Hajrá!
(Lovász Richárd) 2016.06.18.

A vándorzászlós csapatversenyt a Sziget Rókák Íjászegyesület bocsátotta útjára. Kezdetben olyan népszerű volt, hogy negyedévente megrendezték. Hogy ne veszítse a rangját, később váltottak az évi két alkalomra. Kocsis Pál, a verseny egyik alapítója így értékelte a helyszínt: „Szívesen tettünk eleget a Nyílegyenes meghívásának, mivel a kunszentmiklósi sportcsarnok jelenleg országosan is az egyik legszínvonalasabb íjászterem.”
Érkeztek résztvevők egyebek mellett Mohácsról, Délegyházáról, Lajosmizséről, Csepelről, Kecskemétről, Cserépváraljáról, Dunaharasztiból, Taksonyból. A verseny menetéről Hunyi Tamást, a Nyílegyenes Egyesület elnökét kérdeztük.
– A verseny különlegessége, hogy egy újfajta távcéllövést lehet gyakorolni termen belül. Ez azt jelenti, hogy 8, 16, 24, 32 és 40 méterről kell leadni egy-egy lövést – magyarázta Tamás. – Az egyéni alapversenyben elért pontszámokat ki-ki továbbviszi. A legeredményesebb íjászok alkotnak ötfős csapatokat, és együtt gyarapítják pontokat. Az eredmények végső összesítésénél derül ki, hogy ki lett a győztes, illetve ki büszkélkedhet az elkövetkező hat hónapban a vándorzászlóval.
​A verseny legjobbjának ezúttal a Mohácsi Torna Egylet Nimród Íjász Szakosztálya bizonyult, így nyáron ők rendezik a következő versenyt.

Még három verseny
A kunszentmiklósi Nyílegyenes Íjászegyesület idén még három versenyt szervez. Júniusban egy távcéllövő országos tesztversenyt, júliusban az általuk alapított Magor próbát, novemberben pedig egy távvadász-versenyt. Mindhárom megméretést szabadtéri helyszínen, a városi vásártéren tartják.  
Forrás:​http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kozelet/mohacsra-kerult-a-vandorzaszlo-651425

A Nyílegyenes Íjász Klub íjászait már bemutattuk tavaly ősszel. A dél-koreai WTAF (World traditional Archery Federation) világbajnoki hagyományos íjászversenyen számos aranyérmet szerzett Hunyi Tamás és felesége, Hunyiné dr. Domokos Emőke. Civilben Tamás fogtechnikus, Emőke fogorvos. Évekig ingáztak Budapestről Kunsztentmiklósra: a fővárosban éltek, a kiskunsági városban dolgoztak. Aztán nagyot gondoltak, és vidékre telepedtek. Kunszentmiklóson sokakat „megfertőztek” a történelmi íjászat szeretetével.
​

– Az országban egyedülálló módon két pályánk is van: Budapesten és Kunszentmiklóson – avat a Nyílegyenes Íjász Klub mindennapjaiba Tamás, egyesületi elnök. – Három éve lemondott a Nyílegyenes akkori elnöke, kevés híján szétszéledt a csapat. Az akkori mélyrepüléshez képest jelenleg közel hetven tagunk van, 30-40 fő nagyon aktív, hetente részt vesz az edzéseken. 
​
– Télen is? 
– Aki komoly íjász, lehetőleg naponta gyakorol. A hideg hónapokban a városi sportcsarnok egyik folyosóján tartjuk az edzéseket, de ahogy jön a tavasz, visszatérünk a pályánkra. Kunszentmiklóson létesült egy vásártér a város szélén, ott kaptunk helyet a városvezetés jóvoltából. Jómagam rendszeresen edzek, napi 200-300 nyíllövéssel. A körmeim tele vannak véraláfutásokkal.

– Emőke, ön is ilyen fanatikus? 
– A munkabeosztásom miatt kevésbé érek rá a napi edzésekre. Fogorvos vagyok, a kezem a „munkaeszközöm”, vigyázni kell az ujjaimra – válaszol a Emőke. – A koreai verseny előtt megroppant az egyik ujjam, majd' három hónapig zsibbadt. Az óvatosság jegyében nem 200 lövés a napi penzumom, beérem kevesebbel. Magor kisfiunk 2,5 éves, így én csak akkor jutok íjhoz az edzéseken, ha valaki átvállalja a gyerekfelügyeletet. Rengeteg versenyen veszünk részt, a nappalinkban lévő „dicsőségfal” tele van érmekkel – folytatja a családfő. – Szinte minden hétvégén úton vagyunk, számos versenyt az íjászbarátaink, a sporttársaink szerveznek, akik szinte elvárják, hogy mi is jelen legyünk a rendezvényükön.
​
Magyarországon a hivatalos történelmi íjászversenyeken 5-től 35 méterig juttatják célba a nyílvesszőket. Koreában 35 méternél kezdődik a verseny, és rendszerint 90 méterig tart, de van 165 méteres lövés is. Van olyan kihívás, amikor a lehető legmesszebbre kell eljuttatni az íjvesszőt. Hunyi Tamás több íjásszal azon dolgozik, hogy Magyarországon nagyobb teret kapjon a távcéllövészet. Kidolgozott egy versenyt, ahol 120 méterig lehet majd célba lőni.

– Ennyire izgalmas a távlövészet?
– Nekünk igen, már csak a történelmi hagyományokból adódóan is – veszi át a szót Tamás. – Az egyesületünk által kidolgozott távcéllövés országos tesztversenyét júniusban tartjuk. Tervezzük még az Elődeink ösvényei – Magor próbát, Kunszentmiklóson, július közepén. Ezen a versenyen a távcéllövés 40 méterről indul és  fokozatosan növekszik 210 méterig. A távlövés lényege a leghosszabb lövés a kijelölt területen.
– Szombaton Kunszentmiklósra várják a történelmi íjászokat. 
– A Szigeti Rókák alapította vándorzászlóért megy majd a küzdelem. A 15 éves verseny évente kétszer rendezik, a mostani lesz a 30. megméretés. Az egyéniben és a csapatban elért pontok összeadódnak. Amelyik csapat győz, azé a vándorzászló, és rendezheti legközelebb a versenyt. A Nyílegyenesnek ez eddig négyszer sikerült, egyedüliként az országban. Mivel mi vagyunk a házigazdák, a holnapi versenyen nem indulunk, csak szurkolunk a többieknek.  


​Mózes Albert-díj
Januárban a kunszentmiklósi képviselő-testület Mózes Albert-díjat adományozott Hunyiné dr. Domokos Emőkének. Az elismerést minden évben olyan személy vagy csoport kapja, aki a város sport életében kiemelkedő szerepet játszot
Forrás: ​http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kultura/letelemuk-a-nyilegyenes-celbaloves-650989

Kedves Nyílegyenes! Csak azért, mert megígértem (és mert fél órám van a vonatindulásig), írok egy remélem rövid beszámolót az elmúlt 4 napról. Fárasztó volt és nem volt végig vidám... a Történelmi Terem EB első napján rögtön a második célnàl lepattant az első lövésem és hangos reccsenéssel ripityára törött a vesszőm... Eleve nem sok önbizalommal álltam neki a versenynek a Terem OB után, és nem is sikerült összeszednem magam egész nap. Csalódtam magamban, amiért csak az 5. hely jött össze. A második napnak nem sok lelkesedéssel álltam neki, de megpróbáltam mindent beleadni... sikerült is jobbat kihoznom magamból, de már nem tudtam behozni a lemaradásom... a döntőbe szintén az 5. helyen jutottam be. Az itt átélteket nem tudom leírni, azt sem tudom, hány pontot lőttem, csak arra koncentráltam, hogy ne lássam hányan néznek és hogy a többiek miket lőttek. Csak a földet néztem. Nem ment rosszul, de ez már kevés volt, maradt az 5. hely. Nem mondom azt, hogy boldog voltam vele, de annak kimondhatatlanul örülök, hogy Emő nyert!!!
3. Nap 3D EB: tiszta lappal indultam neki a napnak. Furcsa volt ez a verseny típus, ilyet még nem lőttem...egy lőállás, 6 cél, 6 lövés, minden àllatra 1. Jól éreztem magam, bár pár vesszőm megadta magát itt is. Nem éreztem, hogy kiemelkedőt lőttem volna, és nem is... a 4. helyen zártam a napot, de rossz érzések nélkül.. amit tudtam, megtettem.
A mai nap: vártam már a kezdést, lőni akartam. A kört a 3. helyen zártam, pedig kevesebb pontot lőttem, mint tegnap...örültem is-nem is...vártam a döntőt, közben jó volt kicsit kószálni.  Emővel vásárolni örök élmény!!! Aztán végre a várva-várt pillanat! Kiböjtöltük 6 cél, 6 lövés... szerettem volna úgy végig csinálni, hogy nem lövök mellé... remegett mindenem, de sikerült. A nap folyamán először sikerült itt 10est lőnöm. Lett még három 8as és két 5ös lövésem - nem ment mellé! A többieket megint szándékosan nem néztem, mit lőttek és csak a végén esett le, hogy sikerült a 2. helyre feljönnöm! Végre...  Kecskemét után komolyan gondolkodtam azon, hogy leteszem az íjam... de az nem én lennék...  Hiányozna a Nyílegyenes! Mert a csapattársak nélkül nem tudtam volna összeszedni magam...
Emő persze most is hihetetlenül jókat lőtt!  Mögötte másodiknak lenni megtiszteltetés! Jó érzés volt Nyílegyenesként a dobogón állni!  És ezért nem fogom abbahagyni.
Gratulálok mindenkinek, aki végig küzdötte a 4 napot vagy a felét!  Lassan haza is érek...  Köszönöm ezt a 4 napot!!! Sokat tanultam magamról (is)! Pusszantàs! És bocsi a hosszú szövegért!!! Nem így terveztem ... ​