Megtörtént az, amire már sokan vártak. A MÍSZ - Történelmi Íjász Szakág és a Nyílegyenes Íjász Club szervezésében 2017. augusztus 05.-n Kunszentmiklóson lezajlott az I. Történelmi Íjász Távcéllövő Országos Bajnokság. Sok élmény, sok tapasztalat, sok ismerős, sok napsütés, sok-sok pont. A pálya már előző nap készen állt. A várható nagy meleg miatt, még párakapu is volt, amit sokan használtak is verseny ideje alatt. Volt büfé és ingyen ásványvíz a folyadékpótlásra, árnyékot adó sátor az íjaknak, és választható finom ebéd. A kíméletlen meleg ellenére 70 bátor íjász jelent meg és küzdötte végig a versenyt. A helyszíni regisztrációnál a versenybírók, (Kocsis Pál, Lovász Tamás, Hunyi Tamás) ellenőrizték a felszereléseket és látták el matricával a bevizsgált íjakat. A bajnokság ideje alatt a versenybíróknak nem volt kiemelkedő intézkedni valójuk. Az I. Történelmi Íjász Távcéllövő Országos Bajnokságot Lesi Árpád (Kunszentmiklós Város Polgármestere) Hunyi Tamás (Nyílegyenes Íjász Club elnöke), Lovász Tamás (Magyar Íjász Szövetség és a HDH-IAA Nemzetközi Íjász Szövetség történelmi szakágának vezetője) nyitotta meg. Lesi Árpád köszöntő beszéde után Hunyi Tamás elmondta a Távcéllövő Országos Bajnokság menetét, és röviden ismertette a szabályzatot. Ezután Lovász Tamás beszélt a minősítési szintekről és a Mesteríjász fokozatról, az Országos Bajnoki cím elnyerésének feltételeiről. Végül a csapatbeosztást követően, mindenki elfoglalta a helyét és megkezdődött a bajnokság. Kisebb nagyobb bosszankodás volt (a pálya ill. a zóna szárazsága miatt), de a versenyen rendben lezajlott. A versenyzők, sok élménnyel, sok tapasztalattal és sok-sok ponttal gazdagodtak. Lovász Richárd |
A bajnokság utáni napokban két Országos Bajnokot kértünk fel, hogy készítsenek egy rövid beszámolót.
Dózsa Alexandra „Napsugár” - Távcéllövő Országos Bajnok beszámolója:
Felkérést kaptam egy “rövid” beszámolóra az I. Távcéllövő OB-ról. Na de hát azt sem tudom, hogy hol is kezdjem...
Talán valahol az elején, amikor először kiírta Lovász Tomi a Facebookra a “Mesteríjász” címről szóló leírást, azon gondolkoztam, hogy normális ez? Hát alig lesz valaki, aki ezt teljesítheti. A szabadtéri meg a terem OB szerintem teljesíthető I. osztályra, az, aki rendszeresen jár versenyekre simán meg tudja lőni, Na de távcéllövőt? Na azt, na azt nem hinném.
Majd úgy voltam vele, hogy inkább hagyjuk is, mert még 30m-re is problémás a pontos lövés.
Aztán jött a terem OB, ahol meglett az I. osztály, na akkor azért beindult bennem valami. Ááá, azért mekkora királyság lenne, ha mégiscsak sikerülne.
Aztán jött a próbaverseny, gondoltam kipróbálom azért, hogy felmérjem mi is ez valójában (teszem hozzá előtte 40m-től messzebb sosem lőttem). Bevallom őszintén, hogy féltem mi lesz majd, vajon eltalálok-e 100m-ig? És kicsit szitkozódtam is, hogy miért is kellett ezt kitalálni. A verseny vége után meg az lett a véleményem, hogy miért csak most találták ki ezt….hát ez iszonyat jó buli ;)
Varázsa van, amikor a vessződ repül a levegőben és te meg csak figyeled hogyan halad a cél felé, egyszerűen varázslata van ennek. Én abban a pillanatban örök szerelmesévé váltam ennek a versenyszámnak.
Sajnos a következő versenyre nem jutottam el, de volt az OB előtt Tatán egy verseny, na ott olyan csúnyán lebőgtem, hogy kb. azon gondolkoztam, hogy nekivágjak-e egyáltalán az OB-nak…
Majd aztán olyannyira felhergelt, hogy ennyire nem ment, hogy lementem az OB előtt pénteken Kunszentmiklósra, ahol tudtam egy-két órányit gyakorolni. A Nyílegyenes íjászai egytől egyig azon voltak, milyen tanácsokat adhat nekem. Hihetetlen jó érzés volt az a barátias hangulat és az a segítőkészség :)
Az OB napján dög meleg volt. Valóban embert próbáló. Olyan sokan nem voltunk, azt be kell látni, de azért a nagy nevek közül elég sokan megtisztelték a versenyt.
Nekem iszonyatosan kezdődött, 40 és 60m megvakultam, már majdnem a sírás kerülgetett. De aztán érdekes módon a soha nem gyakorolt 80-100-120m-es távok feküdtek nekem. A végére 244 pontom lett, ami 1 ponttal a II. osztály alsó határa alatt van. 34,7%...így elsőnek úgy tűnhet, hogy ez ló...sz. :D De erre csak annyit mondok, menj oda és lődd utánam. :)
Ha belegondolok, 71 pont kellett volna még az I. osztályhoz. Ha ezek után belegondolunk, hogy a 280 max (körönként 70) pontból, amit oda vissza a 40-60m-n begyűjthetek, csupán 52 pontot szedtem össze, akkor ez simán meg lehetett volna, ha a “közeli” célokat jobban meglövöm. Na de ez a sok ha…. az íjászatban sokat nem ér.
Egy valamit pont ezért le kell szögezni. A távcéllövő verseny által nem olyan könnyen elérhetővé, de annál nagyobb eszmei értékké vált számomra a Mesteríjász cím. Talán nem is baj, hogy nem első próbálkozásra lett meg, hanem küzdeni kell érte.
Amit viszont nagyon remélek, hogy egyre többen jönnek majd és próbálják ki magukat. Ha valaki ez ellen a verseny ellen volt, az én vagyok. És ha valaki szerelmesedett bele bármibe is első látásra, az tudja, mit jelent az, hogy meglátni és megszeretni. Na ezt tette velem ez a verseny.
Számomra ez valami más. Valami iszonyatos varázslat övezi ezt a féle lövészetet. Nem a megszokott találjuk el a katonát téma. Ezt nem lehet leírni, ezt el kell jönni, és ki kell próbálni. Csakis azután alkoss véleményt. :)
Kérték, hogy mondjam el, szerintem van-e esélyem meglőni az I. osztályt! A válasz: Nanááá, hogy van!!!! ;) A kérdés csak az, hogy lesz-e lehetőség gyakorolni. Ezért személy szerint nagyon remélem, hogy lesz majd jövőre is próbaverseny vagy rendes, mindegy minek nevezzük. Mert egy dolgot be kell látni, aki nem a Nyílegyeneshez tartozik vagy nem él a puszta kellős közepén, annak nehéz dolga van. Akik tudnak gyakorolni, azoknak persze hatalmas előnyük van, mi normál nagyvárosi halandók mellett. De ez engem nem igazán érdekel, csak jó lenne, ha én is lövöldözhetnék a messziségbe, ha úgy tartja kedvem. ;)
De ha majd elterjed, és az emberek ráéreznek az ízére, na akkor lesz ez igazán nagy buli. De most egyelőre sokan vannak úgy, mint én a kezdetekben,... hogy ki találta ki és mi a f...ért találta ki.
De higgyétek el nekem, megéri kipróbálni.
Sőt azt is megkockáztatom, hogy a Tradis versenyeket kerülő precíziós 3D, Terep illetve Pályaíjász versenyek kedvelői is kihívást és örömüket lelnék ebben!
Aki meg a Mesteríjász címre hajt, az meg kezdjen el gyakorolni, mert ingyen nem adják a címet. De számomra végre lett egy új cél ezzel. Már nem az a fontos, hogy hányadik vagyok, hanem az, hogy meglőjem az I. osztályt, és szerintem pont ez az út az, ami a tradis íjászokat is terelni fogja a helyes technika felé. ;)
Na de lassan befejezem a “rövid” mondandómat, s csak annyit üzennék minden egyes tradis íjásznak így utolsó mondatként, hogy jövőre gyere el és éld át te is ezt a varázst. Ígérem, hogy nem bánod meg. :)
Talán valahol az elején, amikor először kiírta Lovász Tomi a Facebookra a “Mesteríjász” címről szóló leírást, azon gondolkoztam, hogy normális ez? Hát alig lesz valaki, aki ezt teljesítheti. A szabadtéri meg a terem OB szerintem teljesíthető I. osztályra, az, aki rendszeresen jár versenyekre simán meg tudja lőni, Na de távcéllövőt? Na azt, na azt nem hinném.
Majd úgy voltam vele, hogy inkább hagyjuk is, mert még 30m-re is problémás a pontos lövés.
Aztán jött a terem OB, ahol meglett az I. osztály, na akkor azért beindult bennem valami. Ááá, azért mekkora királyság lenne, ha mégiscsak sikerülne.
Aztán jött a próbaverseny, gondoltam kipróbálom azért, hogy felmérjem mi is ez valójában (teszem hozzá előtte 40m-től messzebb sosem lőttem). Bevallom őszintén, hogy féltem mi lesz majd, vajon eltalálok-e 100m-ig? És kicsit szitkozódtam is, hogy miért is kellett ezt kitalálni. A verseny vége után meg az lett a véleményem, hogy miért csak most találták ki ezt….hát ez iszonyat jó buli ;)
Varázsa van, amikor a vessződ repül a levegőben és te meg csak figyeled hogyan halad a cél felé, egyszerűen varázslata van ennek. Én abban a pillanatban örök szerelmesévé váltam ennek a versenyszámnak.
Sajnos a következő versenyre nem jutottam el, de volt az OB előtt Tatán egy verseny, na ott olyan csúnyán lebőgtem, hogy kb. azon gondolkoztam, hogy nekivágjak-e egyáltalán az OB-nak…
Majd aztán olyannyira felhergelt, hogy ennyire nem ment, hogy lementem az OB előtt pénteken Kunszentmiklósra, ahol tudtam egy-két órányit gyakorolni. A Nyílegyenes íjászai egytől egyig azon voltak, milyen tanácsokat adhat nekem. Hihetetlen jó érzés volt az a barátias hangulat és az a segítőkészség :)
Az OB napján dög meleg volt. Valóban embert próbáló. Olyan sokan nem voltunk, azt be kell látni, de azért a nagy nevek közül elég sokan megtisztelték a versenyt.
Nekem iszonyatosan kezdődött, 40 és 60m megvakultam, már majdnem a sírás kerülgetett. De aztán érdekes módon a soha nem gyakorolt 80-100-120m-es távok feküdtek nekem. A végére 244 pontom lett, ami 1 ponttal a II. osztály alsó határa alatt van. 34,7%...így elsőnek úgy tűnhet, hogy ez ló...sz. :D De erre csak annyit mondok, menj oda és lődd utánam. :)
Ha belegondolok, 71 pont kellett volna még az I. osztályhoz. Ha ezek után belegondolunk, hogy a 280 max (körönként 70) pontból, amit oda vissza a 40-60m-n begyűjthetek, csupán 52 pontot szedtem össze, akkor ez simán meg lehetett volna, ha a “közeli” célokat jobban meglövöm. Na de ez a sok ha…. az íjászatban sokat nem ér.
Egy valamit pont ezért le kell szögezni. A távcéllövő verseny által nem olyan könnyen elérhetővé, de annál nagyobb eszmei értékké vált számomra a Mesteríjász cím. Talán nem is baj, hogy nem első próbálkozásra lett meg, hanem küzdeni kell érte.
Amit viszont nagyon remélek, hogy egyre többen jönnek majd és próbálják ki magukat. Ha valaki ez ellen a verseny ellen volt, az én vagyok. És ha valaki szerelmesedett bele bármibe is első látásra, az tudja, mit jelent az, hogy meglátni és megszeretni. Na ezt tette velem ez a verseny.
Számomra ez valami más. Valami iszonyatos varázslat övezi ezt a féle lövészetet. Nem a megszokott találjuk el a katonát téma. Ezt nem lehet leírni, ezt el kell jönni, és ki kell próbálni. Csakis azután alkoss véleményt. :)
Kérték, hogy mondjam el, szerintem van-e esélyem meglőni az I. osztályt! A válasz: Nanááá, hogy van!!!! ;) A kérdés csak az, hogy lesz-e lehetőség gyakorolni. Ezért személy szerint nagyon remélem, hogy lesz majd jövőre is próbaverseny vagy rendes, mindegy minek nevezzük. Mert egy dolgot be kell látni, aki nem a Nyílegyeneshez tartozik vagy nem él a puszta kellős közepén, annak nehéz dolga van. Akik tudnak gyakorolni, azoknak persze hatalmas előnyük van, mi normál nagyvárosi halandók mellett. De ez engem nem igazán érdekel, csak jó lenne, ha én is lövöldözhetnék a messziségbe, ha úgy tartja kedvem. ;)
De ha majd elterjed, és az emberek ráéreznek az ízére, na akkor lesz ez igazán nagy buli. De most egyelőre sokan vannak úgy, mint én a kezdetekben,... hogy ki találta ki és mi a f...ért találta ki.
De higgyétek el nekem, megéri kipróbálni.
Sőt azt is megkockáztatom, hogy a Tradis versenyeket kerülő precíziós 3D, Terep illetve Pályaíjász versenyek kedvelői is kihívást és örömüket lelnék ebben!
Aki meg a Mesteríjász címre hajt, az meg kezdjen el gyakorolni, mert ingyen nem adják a címet. De számomra végre lett egy új cél ezzel. Már nem az a fontos, hogy hányadik vagyok, hanem az, hogy meglőjem az I. osztályt, és szerintem pont ez az út az, ami a tradis íjászokat is terelni fogja a helyes technika felé. ;)
Na de lassan befejezem a “rövid” mondandómat, s csak annyit üzennék minden egyes tradis íjásznak így utolsó mondatként, hogy jövőre gyere el és éld át te is ezt a varázst. Ígérem, hogy nem bánod meg. :)
Hegedűs Károly - Mesteríjász, Távcéllövő Országos Bajnok beszámolója:
Első ízben, a Nyílegyenes I.C. pályáján találkoztam először a táv-céllövéssel. Gondoltam miért is ne próbálnám ki... Igaz a verseny előtt eltört a kézfejem, de ez nem tartott vissza és gipszes kézzel csaltam mosolyt mások arcára. :) Nem is rossz eredménnyel. Ekkor szerettem bele ebbe a műfajba, még ha ritkán is hódolok ennek a szenvedélynek.
Én úgy gondolom, hogy az íjászat minden szakágát ki kell próbálni, még ha idegen is. Minden egyes szakág segíti az íjászt a fejlődésben, Az a véleményem, hogy sokan ott hibáznak, hogy nem mernek, nem akarnak, vagy csak lusták tanulni más íjtípus használóitól. Erre legjobb példa volt a versenyetek, ahol adott volt x darab kilőhető vessző 3 perc alatt. Akárcsak egy pálya íjászat, váltakozó céllal. Egy "olimpiai íjász" kihasználta volna az időt, koncentrált volna, visszaengedett volna, ha kell. Betartva a lövésciklusi fázisokat. Ezzel ellenben szombaton, ahogy eldördült a rajtágyú, majd mindenki eszeveszett lövésbe kezdett, 7 vessző fél perc alatt kis is suhant. Utána persze sokan csóválták a fejüket, mondván, "de kár volt így sietni". Merjünk tanulni, nekem ez a véleményem.
Az első OB- t nagyon vártam. Szerettem volna a Mesteríjász címet kiérdemelni. Általában a félkészülésem a vessző válogatással kezdődik és talán a legjobban, erre készülök. Sokkal több időt töltök vele, mint magával az adott versenyre való készüléssel. Nagy távon szelektálom első ízben, ez kb. 150 méter. Ha 3-4 m2 belül lövöm őket, akkor megfelelő. Aztán lehozom 70 méterre és aztán 30-ra. Ez most is így történt. A távlövésben, mint mindenben nagyon figyelni kell a húzáshossz folyamatos fenntartására, a feszültség szinten tartásra. 70 méteren, 1 cm vissza engedés kb. 70 cm vesszőesést eredményez. (a szerk.: fonterő és húzáshossztól függ) Ezen felül, ami szintén lényeges, az "után követés".
Ezeket szem előtt tartva, szoktam edzeni, teljes figyelemmel. Nem nézem, ki néz, ki mit lő, mit mondanak. Mikor íjat ragadok, semmi másra nem gondolok, csak, hogy eltalálom a célt, benne látom a vesszőmet. Ilyenkor elszáll minden gondom, nem gondolkozom a munkán, nincs semmi más csak az íj és én. Koncentráltan edzek. Ez nagyon fontos, nincs össznépi lövöldözés egy felkészülés során. Ha edzésen nem figyel oda az ember, akkor versenyen sem fog. Tehát csak koncentráltan. :) Ez most is így történt. Kétszer lőttem le a pályát gyakorlás képen. Már első ízben sikerült 500 pont fölé lőnöm. Második alkalommal is közel voltam ehhez a ponthoz. Ezzel a lendülettel indultam az OB-ra.
A nagy meleg meglepett, viszont nagyon pozitív volt a pára kapu látványa, ami remek ötlet volt. Remek érzéssel töltött el a sorra érkező ismerős arc felbukkanása, és egyre jobb lett a kedvem. Mosolyba burkoltam amúgy is fura UFO fejem. :) Legfőképpen Solymosi kollégának örültem, akivel rég nem találkoztam és nagyon jó volt vele hosszasan beszélni. Neki szintén hasonló meglátásai vannak, mint nekem, ami az íjászatot illeti. Köszönöm neki a beszélgetést!
Nagyon tetszett a megrendezett verseny. Szerintem mindenkinek ki kell próbálnia magát ebben a szakágban. A célok kialakítása teljesíthető volt, se kisebb sem nagyobb célra nem volt szűkség. Úgy vélem, az 1 osztály teljesíthető sok íjász számára, legfeljebb csak egy kis önuralom kell és máris meg lesz. A szikes talaj engem is megtréfált, és sokszor elmondtam, hogy "nem tudok 5-öst lőni" bizonyos távokon, mert a vesszőm tovapattan. Így aztán nem volt vitás el kellett találnom. :)
A mesteríjász fokozat... No igen, ez egy elismerés az elért eredmények után. A kitartást és a megbecsülést szimbolizálja számomra. Nem érzem magam mesteríjásznak, inkább csak szerencsésen lövök. :)
Szeretem ezt a sportot, szeretem az íjászokat, ezt a remek közösséget.
Én úgy gondolom, hogy az íjászat minden szakágát ki kell próbálni, még ha idegen is. Minden egyes szakág segíti az íjászt a fejlődésben, Az a véleményem, hogy sokan ott hibáznak, hogy nem mernek, nem akarnak, vagy csak lusták tanulni más íjtípus használóitól. Erre legjobb példa volt a versenyetek, ahol adott volt x darab kilőhető vessző 3 perc alatt. Akárcsak egy pálya íjászat, váltakozó céllal. Egy "olimpiai íjász" kihasználta volna az időt, koncentrált volna, visszaengedett volna, ha kell. Betartva a lövésciklusi fázisokat. Ezzel ellenben szombaton, ahogy eldördült a rajtágyú, majd mindenki eszeveszett lövésbe kezdett, 7 vessző fél perc alatt kis is suhant. Utána persze sokan csóválták a fejüket, mondván, "de kár volt így sietni". Merjünk tanulni, nekem ez a véleményem.
Az első OB- t nagyon vártam. Szerettem volna a Mesteríjász címet kiérdemelni. Általában a félkészülésem a vessző válogatással kezdődik és talán a legjobban, erre készülök. Sokkal több időt töltök vele, mint magával az adott versenyre való készüléssel. Nagy távon szelektálom első ízben, ez kb. 150 méter. Ha 3-4 m2 belül lövöm őket, akkor megfelelő. Aztán lehozom 70 méterre és aztán 30-ra. Ez most is így történt. A távlövésben, mint mindenben nagyon figyelni kell a húzáshossz folyamatos fenntartására, a feszültség szinten tartásra. 70 méteren, 1 cm vissza engedés kb. 70 cm vesszőesést eredményez. (a szerk.: fonterő és húzáshossztól függ) Ezen felül, ami szintén lényeges, az "után követés".
Ezeket szem előtt tartva, szoktam edzeni, teljes figyelemmel. Nem nézem, ki néz, ki mit lő, mit mondanak. Mikor íjat ragadok, semmi másra nem gondolok, csak, hogy eltalálom a célt, benne látom a vesszőmet. Ilyenkor elszáll minden gondom, nem gondolkozom a munkán, nincs semmi más csak az íj és én. Koncentráltan edzek. Ez nagyon fontos, nincs össznépi lövöldözés egy felkészülés során. Ha edzésen nem figyel oda az ember, akkor versenyen sem fog. Tehát csak koncentráltan. :) Ez most is így történt. Kétszer lőttem le a pályát gyakorlás képen. Már első ízben sikerült 500 pont fölé lőnöm. Második alkalommal is közel voltam ehhez a ponthoz. Ezzel a lendülettel indultam az OB-ra.
A nagy meleg meglepett, viszont nagyon pozitív volt a pára kapu látványa, ami remek ötlet volt. Remek érzéssel töltött el a sorra érkező ismerős arc felbukkanása, és egyre jobb lett a kedvem. Mosolyba burkoltam amúgy is fura UFO fejem. :) Legfőképpen Solymosi kollégának örültem, akivel rég nem találkoztam és nagyon jó volt vele hosszasan beszélni. Neki szintén hasonló meglátásai vannak, mint nekem, ami az íjászatot illeti. Köszönöm neki a beszélgetést!
Nagyon tetszett a megrendezett verseny. Szerintem mindenkinek ki kell próbálnia magát ebben a szakágban. A célok kialakítása teljesíthető volt, se kisebb sem nagyobb célra nem volt szűkség. Úgy vélem, az 1 osztály teljesíthető sok íjász számára, legfeljebb csak egy kis önuralom kell és máris meg lesz. A szikes talaj engem is megtréfált, és sokszor elmondtam, hogy "nem tudok 5-öst lőni" bizonyos távokon, mert a vesszőm tovapattan. Így aztán nem volt vitás el kellett találnom. :)
A mesteríjász fokozat... No igen, ez egy elismerés az elért eredmények után. A kitartást és a megbecsülést szimbolizálja számomra. Nem érzem magam mesteríjásznak, inkább csak szerencsésen lövök. :)
Szeretem ezt a sportot, szeretem az íjászokat, ezt a remek közösséget.